• Ágoston Béla: altszaxofon, baritonszaxofon, ének, duda
• Szabó Zoltán: duda, klarinét
• Móser Ádám: harmonika, duda
• Fülöp Attila: elektromos gitár
• Hock Ernõ: bõgõ
• Kiss Gábor: dob

A dudazene meghatározó hangulatot kölcsönöz egy estnek. Mûsorunkban e hangszer lehetõségeinek kiaknázása mellett a magyar népzene, a balkán énekelt és hangszeres dallamai és saját ötleteink kapnak új foglalatot . Az évszázadok során ez már sokszor megesett hol egy fúvós, vonós, tamburás, citerás banda esetében is sok-sok dallammal. A foglalat ebben az esetben egy hegedûst és egy bõgõst jelent a vonósbandából, egy gitárost a tamburazenekarból, egy szaxofonost és egy kis-nagydobos-cintányérost a fúvósbandából és a dudást, mint a régi játékmód õrzõjét.

Zenénk olyan keverék, mely modern ritmusaival, régi dallamaival, hullámzó dinamikájával Föld és Lélek között lebeg: WORLD MUSIC.

Vagy mi költözünk be a széksorok közé, vagy a közönség jön a színpadra – szoktam mondani magamban játék elõtt és egyszerre csak megszûnik az idõ – zenélünk. Néhány darab eljátszása után mindig válaszút elé állítjuk a közönséget: – A régebbi számainkból játsszunk vagy inkább a kísérletezõs darabokból mutassunk be néhányat? Az etno-jazz, a népzenébõl táplálkozó free-jazz vagy világzene stílust követjük, de nem is ez a lényeg! Nem örülnénk annak, ha stílus-skatulyákba szorítanának minket. Mindegyik szerzeményben fellelhetõk azok a motívumok, melyek alapján bármelyik kategóriába be lehetne sorolni a számokat.

Mondok egy példát is, mi szerint a népdal az etnikumon túl az adatközlõhöz, a klasszikus zenei mû a szerzõhöz kötõdik, a mi zenénk hallatán az agostones „ugrik be” a hallgatónak. Számaink nem lezárt zenei anyagok, az elõadások, a közönség reagálása alakíthatnak a végsõ hangzáson.

David Lynch hangulatok a Balkán és a Kárpátok zenei forrásainál.