• Ágoston Béla: tenorszaxofon, basszusklarinét, ének, dorombének
• Blahó Attila: zongora
• Hock Ernõ: nagybõgõ
• Jeszenszky György: dob

A szakadék szélén álló kicsi varázsló kérdi a vándort: Csináljak neked egy hidat? és lassan kezd hátrahajolni...mi is egy ilyen híd létrehozásán fáradozunk múlt és jelen zenéi között, a kemény elemeket finomítjuk, a finomakat keményítjük - ezért mindig ott táncolunk a szakadék szélén: JAZZ.

Vagy mi költözünk be a széksorok közé, vagy a közönség jön a színpadra – szoktam mondani magamban játék elõtt és egyszerre csak megszûnik az idõ – zenélünk.

Néhány darab eljátszása után mindig válaszút elé állítjuk a közönséget: – A régebbi számainkból játsszunk vagy inkább a kísérletezõs darabokból mutassunk be néhányat? Az etno-jazz, a népzenébõl táplálkozó free-jazz vagy világzene stílust követjük, de nem is ez a lényeg! Nem örülnénk annak, ha stílus-skatulyákba szorítanának minket. Mindegyik szerzeményben fellelhetõk azok a motívumok, melyek alapján bármelyik kategóriába be lehetne sorolni a számokat.

Mondok egy példát is, mi szerint a népdal az etnikumon túl az adatközlõhöz, a klasszikus zenei mû a szerzõhöz kötõdik, a mi zenénk hallatán ez a quartet „ugrik be” a hallgatónak. Számaink nem lezárt zenei anyagok, az elõadások, a közönség reagálása alakíthatnak a végsõ hangzáson.

Hangtalan, nesztelen, zajtalan reklámjelzõk helyett találóbb a hangos, neszes, zajos kifejezéshalmaz. Dallamos, ritmikus jazz, mely feltérképezi a hallójáratokat, miközben felidézi a Kárpát-medence zeneiségét, egyben ismeretlen távlatokba is mutat.